Csonka András, aki immár közel három évtizede él egyedül, az Egyedülfekvők.hu-nak adott interjúban beszélt arról, hogy miért döntött az egyedüllét mellett. Kifejtette, hogyan alakult ki ez az életmód, amely mára szinte elválaszthatatlan része lett az életének. Az interjúban elmondta, hogyan vélekedik az egyedül élés előnyeiről és hátrányairól, valamint arról, hogy miként látja a társadalom hozzáállását az egyedülálló emberekhez.
A családi kötelezettségek hatása a párkapcsolatokra
A színész 31 éves korában költözött el szülői otthonából. Édesapja betegsége miatt évekig édesanyja mellett maradt, hogy támogassa és gondoskodjon róla. Ez az időszak minden figyelmét családjára irányította, így háttérbe szorult a párkapcsolat és a családalapítás kérdése. Csonka hangsúlyozta, hogy bár családja nem próbálta befolyásolni döntéseit, ő mindig is öntörvényű természetű volt, és ennek megfelelően alakította életét.
Az egyedüllét szabadsága
András arról is beszélt, hogy az évek során az egyedül élés életformává vált számára. Bár voltak párkapcsolatai, soha nem élt együtt senkivel, mivel szüksége volt arra, hogy saját életteret teremtsen magának. „Nem terveztem, hogy így alakul, de mára az életem része lett. Közel harminc év után nehéz lenne feladni ezt az életmódot. Az önállóság szabadságát nagyon értékelem; szeretem, hogy magam alakíthatom a napjaimat és nem kell másokhoz alkalmazkodnom” – mondta.
Társadalmi vélemények az egyedülállókról
A színész úgy érzi, az egyedülállók iránti társadalmi hozzáállás gyakran negatív. „Sokan sajnálják az egyedül élőket, pedig szerintem inkább irigyek rájuk” – vélekedett. Hozzátette, hogy az érzelmesebb emberek számára nehéz lehet egyedül élni, különösen idősebb korban, amikor a kiszolgáltatottság érzése felerősödik. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a család megléte nem feltétlenül garantálja az időskori gondoskodást.
Az utazás különleges élményei
Csonka András kiemelte, hogy egyedül utazni különleges élményeket nyújt. Elmondása szerint ilyenkor teljes szabadságot élvez: maga határozhatja meg az utazás tempóját, céljait és programjait. „Ha nem tud velem senki tartani, akkor is elindulok. Az egyedüllét lehetővé teszi, hogy a saját kényelmem és érdeklődésem szerint fedezzem fel a világot, sőt a szobában maradás is opció lehet, ha épp ahhoz van kedvem” – tette hozzá.